Amikor pókerjátékosok kapnak szereplési lehetőséget a mainstream médiában, akkor nagyon sok társuknak az az elsődleges szempont, hogy milyen képet lehet alkotni rajtuk keresztül a pókerről. (Vigyázat, a bejegyzés szpoilert tartalmaz az Amazing Race 15. évadának első adásáról.)
Tiffany Michelle és Maria Ho révén 2-3 éven belül harmadszor kap rivaldafényt ismert pókerjátékos egy valóságshow-ban. 2007-ben Jean-Robert Bellande a Survivor:Chinában szerepelt - nem túl fényesen, nyolcadik lett -, és Annie Duke Joan Rivers után lett második a Celebrity Apprentice-ban. Nem emlékszem, hogy Bellande szereplését anno hogyan fogadták, de az valószínű, hogy az Apprentice végére minden pókerjátékos Annie Duke-nak drukkolt annak ellenére, hogy az UltimateBet képviselete miatt Duke-ot nem kedvelik. Azonban ez nem annak volt köszönhető, hogy Duke rendkívül sikeres volt - kétszer vezette győzelemre a csapatát az adások alatt, és egész végig és a döntőben is sokkal több adományt gyűjtött az alapítványának, a Refugees Internationalnek, mint végső vetélytársa -, vagy olyan elbájolóan pozitív képet festett volna pókervilágról. Senki sem vonta kétségbe, hogy Duke agresszíven játszik, de míg ez eredményes a pókerasztalnál és az üzleti világban - még ebben a papírmasé fajtában is -, nem mutat jól a képernyőn. Azonban Joan Rivers olyan hisztérikus kirohanásokat intézett a pókerjátékosok ellen, hogy nem lehetett nem Duke oldalára állni.
Tiffany Michelle és Maria Ho arról híresek, hogy 2008-ban, illetve 2007-ben ők maradtak legtovább állva a nők közül a World Series of Poker főversenyén. (Ho 38., Michelle 17. lett.) Idén aztán kihagyták a főversenyt, hogy nekivágjanak a nagy kihívásnak, az egyik legnézettebb valóságshow-ban, az Amazing Race-ben szerepeljenek. A kétfős csapatok a világ minden táját bejárják, különböző feladatokat hajtanak végre - a leggyengébben teljesítő, leglassabb csapat mindig kihullik -, hogy végül egymillió dollárt nyerjenek. Úgy tűnik, korántsem ment minden tökéletesen, íme Josh Wolk Ew.com-on megjelent recapjának a két pókerjátékosról szóló része:
"MARIA ÉS TIFFANY [...] Ezek a nők arra használták a blöffölő képességüket, hogy azt mondják mindenkinek, hogy egy hajléktalanokat segítő szervezetnek dolgoznak, így a versenytársaik nem jönnek rá, hogy gazdagok (az álca lehullt, amikor egy rajongó felismerte őket a repülőtéren), és azt hiszik, hogy sokkal kedvesebbek a valóságosnál (ez az álca is szertefoszlott, amikor kiderült, hogy nagy sznobok). És egyetlen hencegve emlegetett pókerképességük sem mutatkozott meg Tokióban: A wasabi-játék közben Maria nem vágott éppen pókerarcot, amikor nem tudta időben megenni az első wasabit, és újra meg kellett tennie, majdnem sírt és kiszállt az egészből. És aztán amikor rá és Tiffanyra bíztak húsz nézőt, hogy terelgessék őket Tokióban, elvesztettek kettőt. A számolás nem fontos a pókerben? Amikor vége egy ötlapos lapcserés leosztásnak, azt mondja az osztónak: "Gond van, úgy tűnik, csak három kártyát találok. Az istenre esküszöm, hogy van itt valahol egy kőr ász, el kell fogadnod, hogy a szavamat adom rá.'' Ó, és akkor még mit szóljunk a megfigyelőképességükről, miután szégyentelenül flörtöltek két meleg pasival? Mikor tanulják meg, hogy itt dobni kell? "
Persze ez lehetne egy pókerutáló író kirohanása is, de nehéz kimagyarázni a hajléktalanokkal, sőt hajléktalan gyerekekkel kapcsolatos hazugságot. A megfigyelőképeségük pedig ott is csődöt mondott, amikor nem hitték el az ügyvédnek, hogy valóban az, ami, és amikor "barátságtalannak" bélyegezték az egyik játékost, Zevet, akinek Asperger-szindrómája van - ez az autizmus egyik formája.
Michelle és Ho tehát nem lopták be magukat a nézők szívébe. Az előbbi recap megjegyzései között nem kevés "utálom azokat a pókerjátékosokat" kitétel szerepelt az előbbiek miatt, a pókerjátékosokat pedig az akasztotta ki, hogy gazdag pókerjátékosoknak állították be magukat, miközben Maria Ho még csak meg tudna élni a készpénzes játékából, de Michelle az egyszeri nagy nyereményen kívül semmit sem tud felmutatni.
Akárhogy is, ez még csak ez első adás volt, és nem estek ki, tehát még van idejük javítani a renoméjukon. Vagy rontani.
