Mit kíván a magyar pókeres?

Persze első sorban magas BB/100-at vagy hatalmas ROI-t, de Nat Arem néhány olyan dolgot sorolt fel a blogjában, ami megkönnyíthetné (elsősorban a magas alapú asztaloknál tanyázó) játékosok életét:

1. Makrókat: Például ha nyolc teljes asztalon szeretnénk játszani 1$/2$ alapon, akkor a pókerterem szoftverének meg lehessen adni a feltételeket (8 asztal, legalább 7 játékos, 1$/2$, 200$ beülő), és a program teljesítené a kérést, nem kellene egyenként keresgélni az asztalokat.

2. Sessionzáró automatizmust: Egyetlen kattintásra az összes asztalnál kikapcsolná az “auto post blindot”, és kiültetne bennünket, ha ránk kerülne a vak.

3. Elkülönített készpénzt: Ezt elsősorban a versenyszponzorok használhatnék ki. A támogatottjuknak átküldhetnének 500$-t 20$-os versenyekre (például egy Send Stake menüponttal), és biztosak lehetnének benne, hogy az illető nem tilteli el az összeget készpénzes asztaloknál.

4. Beépített, automatikusan frissülő játékosranglistát.

5. Játékajánlatokat: A pókerterem feljegyezné, milyen típusú játékokat szeretünk, és amikor regisztrálni lehet egy ilyen versenyre vagy megürül egy szék az adott asztalnál, akkor értesítene bennünket.

6. Háromtényezős azonosító rendszert: valami, amit tudunk (pl. jelszó), valami, ami a miénk (pl. egy kártya vagy chip) és valami, ami mi vagyunk (pl. aláírás). Ez a biztonsági rendszer nyilván pénzbe kerülne, de azok, akiknek szükségük van ekkora biztonságra, ki bírnák fizetni.

7. Értesítés a játékokról e-mailben vagy  RSS feedben: Például értesítést kapnánk, ha egy öt perc múlva induló versenyen overlay várható (ez a  teremnek is jó lenne, hiszen kevesebb pénzzel kellene kiegészítenie a nyereményalapot). Vagy e-mail figyelmeztethetne arra is, ha épp lehetőség van egy általunk kedvelt, de nem túl gyakori játékra beülni.

Na most kössük össze Doyle Brunsont, Barack Obamát és az őrülteket: a 2p2 fórumon néhányan rasszizmussal és a póker elárulásával vádolták Brunsont azért, mert John McCainre szavazott.

Hosszú hónapokkal ezelőtt kezdődött egy barátságos, kissé évődő jellegű e-mailezés Daniel Negreanu, az elkötelezett Obama-szurkoló és a megrögzött republikánus Brunson között, amelynek témája az elnökválasztás volt. Negreanu megpróbálta meggyőzni Doyle Brunsont, hogy dobja sutba politikai megyőződését és szavazzon arra, ami a legjobb a pókernek, a pókerjátékosként elkönyvelt Barack Obamára.

Jó darabig úgy tűnt, Brunson hajlik is arra, hogy eltérjen addigi szavazási szokásaitól, november hetedikei blogjában azonban közölte, hogy mégis John McCainre voksolt. Így ír erről:

"Végül lezajlott a választás, és én boldog vagyok. Martin Luther King valamikor azt mondta, hogy egyszer majd az embereket a jellemük és nem a bőrük színe alapján ítélik meg. Úgy tűnik, ez a nap eljött, Obama lett az első afro-ameriaki elnökünk. Én McCainre szavaztam bizonyos személyes meggyőződéseim miatt, de most Amerika szólt, Obama az elnököm, és támogatom, ahogy csak tudom. "

E vallomás mellett elegánsan elsiklottak Brunson támadói, őket pusztán az a tény érdekelte, hogy Brunson azon párt mellett tette le a voksát, amelynek az UIGEA köszönhető. Természetesen sokan álltak ki Brunson mellett is, de Texas Dolly olyan fontosnak tartotta ennek a vádnak az elutasítását, hogy gyakorlatilag egy teljes blogbejegyzést szentelt neki.

 Lényegében a következőket sorolta fel:

- Sok fekete barátja van.
- Egyik jelölt sem állt ki egyértelműen a szerencsejáték mellett, Obama nem biztos választás a pókerezők számára.
- Amikor szavazott, tudta, hogy Obama fog nyerni.
- McCain egyfajta amerikai hős a számára, kiváló vezetői kvalitásokkal rendelkezik.
- Aggódott Obama és Wright tiszteletes kapcsolata miatt, valamint Obama vezetői tapasztalatlansága miatt.
- Rengeteg pénzt áldozott az online szerencsejátékot támogató politikusok megválasztására.

Most el lehetne menni abba az irányba, hogy miért is kell egy embert elítélni a politikai megyőződései alapján, de inkább következzen néhány Jean típusú poén Brunsontól, ugyanis hónapok óta Negreanu golftudásán élcelődik olvasói legnagyobb örömére:

Ütőhordó: Uram, tudja mi a közös a golfban és a szexben?
Daniel: Természetesen, ez az a két dolog, amit akkor is élvezünk, ha rosszak vagyunk benne.

Daniel: Minden bizonnyal te vagy a világ legrosszabb ütőhordója.
Ütőhordó: Nem uram, az túl nagy egybeesés lenne.

Daniel: Mit gondolsz, bűn vasárnap játszani?
Ütőhordó: Ahogy Ön játszik, uram, minden nap az.

Daniel: Eget-földet megmozgatnék, hogy 90-nél kevesebb ütéssel teljesítsem ezt a pályát!
Ütőhordó: Próbálja az eget, a föld legnagyobb részét már elmozgatta.

A legjobb sajnos lefordíthatatlan (legalábbis számomra este fél tizenegykor), annyit tudok segíteni a megértésében, hogy a wood faütőt is jelent:

Caddie: Sir, how are you playing?
Daniel: I'm hitting the woods great, but I'm having a terrible time getting out of them.

Nemrég szárnyra kapott a hír, hogy a World Series of Poker szervezői azt fontolgatják, hogy jövőre nem rendeznek rebuyos versenyeket, mivel ezen a profik "megvásárolhatják" a karkötőt. Layne Flack, aki idén az 1500$ Pot limites Omaha rebuyos versenyen nyerte 6. karkötőjét, rögtön tiltakozott a felvetés ellen, és aztán hozzáfűzte: "Karkötővásárlásról akartok beszélni? Beszéljünk Doyle karkötőjéről, amit akkor szerzett, amikor nyolcan voltak a versenyen. A kritikusoknak vissza kellene menniük a történelemben, és megnézni, hol is vásároltak karkötőt."

Doyle Brunson kissé vehemensen válaszolt a blogjában:

"Azt gondoltam, ez az ember a barátom. Annak idején, a WSOP kezdetekor, egész biztosan nem jutott eszembe, hogy a karkötőnek bármilyen értéke is lenne. Csak azért játszottam 2-3 versenyt egy évben, mert Jack Binion ezt kívánta tőlem. Sosem nyertem olyan versenyt, amelyen 8 játékos indult. A legkevesebben, 14-en egy vegyespáros versenyen voltak, amelyet Starla Brodie és én nyertünk meg. Ha meg tudnám találni azt a karkötőt, elküldeném Layne-nek, és megmondanám neki, hogy dugja oda, ahová soha nem süt a nap."

Miután az első bejegyzésben nem volt szó pókerről, most következzen egy olyan, amiben nemigen van szó. A Life magazin internetre vitte a képarchívumát, és igazi gyöngyszemeket lehet találni a Google segítségével, például a pókerről.

Elsőnek egy kép 1942-ből, stud póker a Las Vegas Clubból:

 

Színésznők vetkőzős pókere 1945-ben, jótékonysági célből vették le ruháikat:

 

 Divatkép 1953-ból:

 

  Boston, 1947, halászok:  

 

Az amerikai katonák 200 frankot kaptak, mielőtt a második világháborúban partra szálltak volna Normandiában. Itt éppen elkártyázzák, miközben a D-dayre várnak: 

 

Póker az USS Doran fedélzetén:

 

 És végül a kedvencem, pókerellenes felvonulás 1954-ben:

 

Magad is nézegethetsz képeket a Life archívumából, ha a Google-be a "kulcsszó" source: life szavakat írod. (Nekem nem jön be mindig.)

Amikor Barack Obamát amerikai elnöknek választották, John McCain és George Bush a választások után gratulált neki. De nem mindenki tud belenyugodni a vereségbe, őrültek mindenhol vannak.

Az Egyesült Államokban most éppen azon megy a vita - nem csak internetes beszélgetések, hanem bírósági beadványok formájában is -, hogy "natural born citizen", vagyis született amerikai állampolgár-e Obama. Ez igen lényeges kérdés, ugyanis az Egyesült Államok alkotmánya feltételül szabja ezt az elnöki poszt betöltéséhez. Sokak szerint Arnold Schwarzeneggert is csupán osztrák születése akadályozza az elnöki poszt elérésében. (Terminátor-rajongóknak enyhe vigasz, hogy házelnök lehet belőle, és ebben az esetben ha mind az elnök, mind az alkelnök akadályoztatva van, övé lehet az elnöki jogkör.)

Barack Obama 1961 augusztus negyedikén született Hawaiin, és ezt az ottani hatóságok is igazolták. Azonban az összeesküvés-elméletek hívei szerint ez hazugság, és a leendő elnök valójában Kenyában született. Ha ez igaz lenne, akkor mivel az apja kenyai - de technikailag brit állampolgár -, az anyja pedig hiába amerikai, a szülés idején nem töltötte be a 19. évét, a törvények szerint Barack Obama nem lenne született amerikai állampolgár. Apró szépséghibája az elméletnek, hogy a hivatalos igazolást érvényesnek találták, ráadásul megtalálták Barack Obama születési értesítőjét egy honolului újságban. Egyébként Philip J. Berg, aki eljuttatta ezt az agyszüleményt a bíróságra, azt is felveti, hogy Barack Obama esetleg indonéz állampolgár is lehet, mivel gyerekkorában évekig élt ott.

Másokat az se zavar, hogy Hawaiin született, a bíróság éppen most utasította vissza Leo Donofrio  beadványát, aki szerint Obama születésekor kettős állampolgár lett, és így nem felel meg az alkotmányban leírt kritériumnak. Donofrio javára legyen mondva, hogy nem rasszizmus vagy politikai okok vezették a beadványhoz: szerinte John McCain sem lehetne legitim elnök, mivel nem a Egyesült Államokban, hanem a Panama-csatorna övezetben született.

Ja, és hogyan kapcsolódik mindez a blog témájához? Barack Obama szeret pókerezni. : )