Andy Beal és a Corporation csatája valószínűleg a pókertörténelem legnagyobb sztorija, tekintve a milliókat, amelyek a pókerasztalon megfordultak. Időről-időre felvetődik, hogy a milliárdos bankár nem tér-e vissza a Bellagióba, hogy a valaha volt legnagyobb alapon ismét heads-upot játsszon a legtekintélyesebb profik ellen, de ez a lehetőség most messzebbre került, mint valaha: Andy Bealnek sok dolga van, takarít.
Beal az utóbbi 15 évben csak egyetlen részvényt vett. Kijelentette, hogy ha csak megfordul a fejében, hogy spekulatív alapba vagy tőzsdén kívüli cégbe fektessen, egyszerűen lőjék le. Az 56 éves bankár három éven keresztül, 2004 és 2007 között nem hitelezett és nem is vásárolt hiteleket. Miközben a hitelpiac virágzott, hogy fedezze a túlköltekezést, Beal csökkentette a bankja kintlévőségeit, mert azt gondolta, hogy ezek a hitelek be fognak dőlni. Az alkalmazottak egy részét elbocsátotta, és kissé visszavonulva az üzleti élettől golfozott, versenyautózott és a barátaival elköltött hosszú ebédeken az ostoba kölcsönöket szidta. A saját munkatársai sem értették, miért nem veti bele magát a Beal Bank az oly jövedelmezőnek tűnő, felpörgött hitelezésbe. Azt kérdezték tőle: "Dinoszauroszok vagyunk?"
Aztán bekövetkezett a pénzügyi válság, és a Beal Bank 5 milliárd dollárt mozgatott meg, hogy jelzálogkölcsönöket, részvényeket, hiteleket vásároljon, mélyen az eredeti értékük alatt. "Ez életem nagy lehetősége. 30 milliárdos bank leszünk, a kormány minden segítsége nélkül." (A kormány milliárdokat öl a felelőtlen vezetésű nagybankokba, de Beal egy fityinget sem kap.) Beal, éppúgy, mint annak idején a Bellagióban, a saját pénzével játszik, a bank száz százalékosan az övé. Valószínűleg ez élete játszmája, és mi csak remélhetjük, hogy ha elül a por, amit az összedőlő bankok vertek fel, akkor talán ráfanyalodik olyan kevésbé izgalmas dolgokra is, mint egy heads-up 100 000$/200 000$-os alapon.
